Amaya

X. Westoriental Hastáncfesztivál – jubiláló rendezvény sok izgalommal

Október 21-én Zalaegerszegre látogattam a tizedik, jubileumi Westoriental hastáncfesztiválra. Mint a Fehér Rózsa vándordíj legutóbbi győztese, meghívást kaptam a nyitógálára, ahol a házigazda Ezer Rózsa Kertje Hastánccsoport, valamint a zsűri tagjai is bemutatkoztak.

Kora hajnalban indultam Budapestről, hogy mielőbb odaérjek a fesztiválra, mely minden évben lenyűgöz remek szervezettségével, családias hangulatával és színvonalas produkcióival. Szerettem volna minél több táncot megcsodálni, végre a verseny izgalma nélkül gyönyörködni az előadásokban. Már a gyermek és junior kategóriában is sikerült az ifjú versenyzőknek lenyűgözniük, így feltöltődve vágtam neki a gálaműsornak.

Izgatottságomat csak tetézte, hogy olyan nagy művészekkel oszthattam meg a színpadot, mint az egyedi stílusáról ismert Székely Maya, a végzett orientalista Shaba, az orientális tánc nagyasszonya, Vitális Anna, a folyton megújuló Schäfer Kata, a világbajnok Ezer Rózsa Kertje és két magyar hastánckirálynő, Naimah és Varga Alexandra; valamint Masks, vagyis Álarcok című táncom is ekkor debütált a nagyközönség előtt.

A Danse du Mal legújabb darabja a legbelsőbb félelmeinket találja meg és azokra hat. Mind viselünk álarcokat, különbözőeket és különböző okokból. Gondosan kiválasztott, átgondolt maszkok ezek, de mi lesz velünk, ha egyszer lehullanak? Alatta már csak a csupasz valóság – szembe merünk nézni vele?

Végül pedig a verseny legizgalmasabb része következett: a felnőtt szólók és csoportok. Rengeteg csodálatos táncot láthattunk, biztos vagyok benne, hogy mindenki talált magának egy új kedvencet a zenék közt, de a régi klasszikusok is feltűntek.

A Fehér Rózsa Vándordíj pedig az est végén tökéletes helyre került: Daróczi Krisztina vitte haza, aki fúziós táncával lenyűgözte a közönséget – boldog voltam, hogy ilyen remek táncos kapta meg idén a vándordíjat, melynek egyik szirmát már az én nevem díszíti.

Zökkenőmentesen zajlott az egész napos verseny, hála a szervezők pontosságának, alaposságának és gyors reakcióinak. A másnapi workshopmaratonon sajnos nem tudtam részt venni, hiszen már utaztam is Budapestre egy másik fellépésre – a résztvevők beszámolói alapján viszont az is épp ilyen remekül sikerült.

Csupa pozitív érzésekkel tértem haza Zalaegerszegről az idei évben is és hálás vagyok, amiért megtapasztalhattam, más nézőpontból is milyen izgalmas tud lenni egy jó hastáncverseny.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*