Amaya

A Tarab Hobbi-hastánccsoport első fellépése

Az idei évben is meghívást kaptam Rábahidvégre a falunapra – ám az idei fellépés több szempontból is nagyon különleges volt!

2016-ban egy kedves barátom, Schäfer Katalin, nemzetközi mestertanár egy magánóra alkalmával azt tanácsolta, kezdjek el oktatni, szerinte tökéletesen megértem rá. Szerencsés egybeesés, hogy ezzel szinte egyidőben egyik fellépésem után a helyi lányoknak, asszonyoknak annyira megtetszett a hastánc, hogy felkértek, oktassak náluk. Kata tanácsát megfogadva vettem egy mély levegőt és boldogan elfogadtam a felkérést, így 2016 őszén oktatni kezdtem Rábahidvégen.

Öröm volt látni, hogy fiatal lányok és családanyák jönnek hozzám, szépnek, különlegesnek érzik magukat és boldogan távoznak az óra után. Fegyelmezetten, figyelemmel kísérték végig az órát, szívták magukba a tudást és örömmel szemlélték a tükörben, ahogy kibontakoznak a mozdulatok.

Véleményem szerint már az hatalmas dolog, mikor egy családanya rászánja magát, hogy heti egy órát csak magával foglalkozzon. Hiszen otthon mindig történik valami: munka után zeneiskola, főzés, takarítás… Szívesen munkálkodnak családjukért. Ezek a nők megérdemlik, hogy a táncóra csak róluk szóljon.

Egy év hastánctanulás, koreográfiagyakorlás után érkezett a hír: szeretnék, ha a 2017-es falunapon is fellépnék. Én pedig körbenéztem a következő órán, láttam, hogy milyen élvezettel táncolnak a lányok és arra gondoltam: ezt meg kell mutatniuk a közönségnek is. Lázas készülődés vette kezdetét, zene, mozdulatok, fátylak és fellépőruhák kavalkádja, míg egyszer csak a színpadon álltunk. Ott voltunk, együtt, a mi saját, boldog női körünkben – leírhatatlan érzés volt. A lányok gyönyörűek voltak és ügyesek, talpraesetten vették birtokba a színpadot.

Az első fellépés nagyon meghatározó egy táncos életében. Emlékszem az enyémre: bár zártkörű volt, rémesen izgultam, és persze úgy éreztem, mindent elrontok, amit csak lehet. Aztán jött a második, már izgatottan vártam, hogy felmenjek a színpadra és jobb legyek, mint első alkalommal – és így vannak ezzel a lányok is. Azóta is fejlődnek és ügyesednek és alig várják a következő lehetőséget, hogy ezt színpadon is megmutathassák. Olyan öröm és a tánc iránti alázat van bennük, kezdőkben, amiről rengeteg táncos példát vehetne. Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy velük dolgozhatok, táncolhatok, fejlődhetek, hiszen minden együtt töltött pillanat egy lehetőség, hogy adjunk egymásnak valami csodálatosat. ❤

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*